Őszi képek

Biggie többi képe itt: http://gallery.site.hu/u/Hoky/Biggie/2010osz/

Maya többi képe itt: http://gallery.site.hu/u/Hoky/Maya/2010osz/level/

Sanyarú sors

A hideg egyre jobban megvisel minket és szegény, sanyarú sorsú kutyáimnak idebent kell melegedniük. Biggie kedvenc kis boxában pihenget amit ha meglát ugatva kéri, hogy nyissunk ki neki és azonnal belefekszik. Maya pedig a pulcsikon mint látható is. Ha nem kocsikázunk akkor nem megy bele a boxba. Nos igen...állatkinzás folyik nálunk az előbb tvztünk a nappaliban...borzasztó volt nézni, ahogy Maya az ölemben ellazulva aludt :D

Más: szombaton irány a Mátra!!! A 3. Mátra túránkon fogunk részt venni. Az eddigiek is fantasztikusak voltak ezért is vettük rá magunkat, hogy pár kutyás barátunkkal elutazzunk messzi tájakra :D Minden fajtának nyitott ez a kirándulás, jó kis programokkal, gyönyörü tájjal...Csak ajánlani tudom :) Next menübe feltettem az infókat róla!

Országos Bajnokság

Tegnap részt vettünk az agility OB-n amit már nagyon vártam. Az idő jó volt nem fagytunk szét és a csarnok megfogta egy kicsit a csöpp meleget szóval ott kellemesebb volt lenni mint kint.

A versenyről csak annyit, hogy az open agilityt egy cseh biró tette ki nekünk és folyton csak a sipolás hallatszott. Állva,sikitozva tapsoltunk ha valakit nem zártak ki, még ha 60 hibája lett akkor is. Magasra tette a mércét a magyarok számára amitől feles érzelmek vannak mindenkiben. Jó érzés, hogy tudjuk miben kell fejlődni, láttuk a külföldiek fejlettségét mivel a maxi kategóriában külföldiek lettek a dobogósok és bosszúságot is mivel ez egy magyar verseny volt egy magyar országos bajnokság és túl nagy követelményt szabtak ki ránk. A pályák borzasztó szükek voltak, én személy szerint frusztrálva éreztem magam az agility futamban hiszen attól féltem mikor esek el az egyik akadályban. Kicsit az is bosszantó, hogy az igazán jó kutyák akik mondjuk csak úgy repülnek a pályán de közben minden mozdulatát lesik a gazdinak most azonnal elszálltak :( Na de ez is egy agility stilus, ezt is meg kell oldani hiszen mint láthattuk voltak akik megtudták oldani szóval nem lehetetlen csak éppen még nagyon fejletlenek vagyunk ehhez a szinthez. Láttuk, megéltük most pedig dolgozhatunk ezerrel ennek javitása érdekében, hogy minél jobbak lehessünk ;)

Biggie futamai: a jumping pálya nagyon tetszett, hibátlant futottunk az időhibától eltekintve. A birónő szerintem (és sokak szerint is) nagyon kicsi szintidőt adott meg ezért is csodálkoztam az időhibán. Való igaz, hogy nem olyan gyors volt Biggie mint általában de nem lassúztunk. Na mindegy szép volt büszke voltam rá gyönyörüen figyelt rám. Az agility pálya már neccesebb volt, egészen jó volt mig el nem értünk a pallós részhez, kis rizikó majd mikor kúszott a távolban a dupla ugró nagyon bekavart. Egyszer ha próbáltunk ilyet edzésen akkor se ment elsőre hát itt se ment de nem baj bátraké a szerencse. Gondoltuk, hogy majd mikor jön ki a kúszóból és már mondom neki, hogy tovább hopp majd megugorja de nem úgy sült el. Emiatt a bökkenő miatt szétestem de azért nem volt olyan vészes. Nagyon büszke voltam és boldog Biggie teljesitménye miatt,rendkivül jól figyelt rám és ment szóval (L) :P Egy jumping 14. és egy agility 16. hellyel tértünk haza.

Maya futamai: mindenből kizártak az én butaságaim miatt. A jumping naggyon Mayás volt, mintha rá szabták volna. Nagyon tetszett és élveztem megcsinálni. Na és amitől nagyon boldog voltam ennyire még sose figyelt, sose ment stb stb! Nagyon (L) volt a kisassszony :))) Az agility futam ugyancsak a pallós résznél bukott meg. Azt hittem vissza tudom forditani a kúszóba de nem sikerült....mert én hülye bepánikoltam és tök hülyeségeket kezdtem neki mondani a "vissza"-"befelé" helyett....Ezután totál KO és amint a videó is mutatja tiszta vicc volt :D A szlalomot is elrontotta ami nem jellemző rá....nem csoda én se tudtam mit csinálok, én se értettem volna meg az ő helyébe :D

Sonyval

Sony hétfőtől-vasárnapig a pöcsösöknél lakik, mert a gazdija elutazott. Ma átmentünk kicsit futkározni és vittem a masinámat is. Itt van az eredménye:

Kis baj

Hazaértem ma suliból mondhatni elég korán szóval volt időm még jó sokat kutyázni is délután. Először kimentem kicsit trükközni a csajokkal de Mayácska szemébe nézve láttam, hogy valami nem stimmel. Nem a megszokott robbanékonyság látszott hanem a "figyelek gazdi de nem tudok teljesen koncentrálni".... Hagytam is gondolván ma nincs kedve ilyenhez bár a 2 és fél év alatt ilyen még sosem volt. Helyette Biggie lelkesedésével foglalkoztam és időközben megtanitottam (najó folyamatban van) a hátrafele körülöttem menés....(ezt is szépe megfogalmaztam na mindegy) Utána fogtam a pórázokat, kedvem támadt ugyanis sétálni. Szokásos ceremónia úgy zajlik, hogy kutyákra ráteszem a nyakörvet miközben elöttem ülnek majd rohanás a kapuhoz és ott toporzékolnak mikor is rájuk teszem a pórázt és útra készen vagyunk. (mivel ma fáradt voltam nem volt kedvem folyton fegyelmezni igy hát nyakörv+póráz szitu) Ma viszont Biggie ugrált csak előttem Maya meg seholse volt....Hátra mentem a kertbe valamilyen megérzésem miatt és láttam, hogy a kisasszony rohan a kert legvégére és odahányt a kerités mellé....Azonnal odasiettem megnézni mit hányt de nem volt vészes....pár jutifalat meg dió aztán annyi...Nagyon megijedtem de látva Mayát kicsit jobban nézett ki úgyhogy kicsit nyugodtabb lettem én is. Egy kört sétáltunk csak nehogy úgy érezze Biggie, hogy valamit csinált és azért nem mentünk ki. Utána pedig elpakoltam az előszobába és csináltam kis helyet a lányoknak ne kint fagyoskodjanak és Mayácska is tudjon kicsit pihenni minthogy kint vacogjon. Megfigyelés alatt van, nem tünik betegnek reméljük csak az ijedtség volt nagy :)

Karcolások

Már régóta szerettem volna megtanitani Mayának, hogy felugorjon a hátamra. Ma rávettem magamat és nekiálltam. Felvittem a pallóra majd onnan kértem, hogy hopikázzon a hátamra. A kezemet a vállam felé tettem benne a jutifalattal és Maya azonnal rámtámaszkodott, de nem ugrott. A hátsó két lába ottmaradt még a pallón de kis győzködés után "Maya hopp!" Maya hoppolt :D Folyamatosan vittem lejjebb a pallón és most már leguggolok és úgy ugrik. ááá boldogság van nagyon :P Igaz ahogy a cim is mutatja nem éppen karcmentes a hátam (meg lábról dobbantást is gyakoroltuk szóval vannak nyomai a műveletnek) Szép vörös,véres kis csikók virítanak rajtam.
A hátrafelé tolatást is ismételjük íme a bizonyíték mindkettőről:

Áttörés

A sok gyakorlás meghozta gyümölcsét: Biggie és Maya megtanult 100%-an betolatni a két lábam közé. Maya még tovább is fejleszti olykor és kétlábon végzi el a müveletet. Ezt továbbvittem és alakul a két lábon hátrafelé körbemenés körülöttem (na ez aztán érthetőre sikeredett :D ) Szóval most nagyon rányomtunk a hátrafelé közlekedés témára.

Szokássá vált manapság, hogy a pöcsösöket (Joey és Beny) áthozom délutánonként már napi rendszerességgel. Nagy játék,örömködés és persze tanulááás. Joey nagyon fogékony a hülyeségeimre szóval vele is elkezdtem trükköket tanitgatni, most a körbe forgást okitom neki amit nagyon szépen csinál. Agilityzünk is egy edzésen már volt is még tavaly de sajna nincs rá annyi időm és pénzem se, hogy edzésekre járassam igy maradt az itthoni gyakorlás és majd ha feltornázom olyan szintre, hogy érdemes legyen vele elkezdeni járni hopikázni majd viszem (ma pont mondta a gazdija-Adél-,hogy nyugodtan vigyem, mert elképesztő mit ki nem hozok belőle... :) ez jól esett a kis lelkemnek :) ) Szóval a mai "edzsiliti"-ről: ugró akadály,karika,szlalom és palló. Az ugró akadályt nagyon ügyesen ugorja, a két hátsó lábát hátra nyújtja és nagy lendülettel veti át magát :D A küldést próbáltam neki ma megmutatni, olykor-olykor sikerült is de a próbálkozások többségében megtorpant és elöttem ugrált két lábon, hogy "na gyerünk már!" A karikát nem rég értette meg de nagyon okosan csinálja. Sokszor még mint ha pulton könyökölne úgy kezd el ugrani de amúgy ha van nekifutási lehetősége akkor csak úgy repül. Olyan kis édi! A szlalom is kezd szebben menni bár sokszor kiugrik még belőle és nagyon mutatnom kell neki merre, hogyan stb de különben élvezi a kis lüke. A palló pedig szerintem a kedvence. Nagy csóvával rohan fel rá és a végén szépen megáll ha rászólok. Szóval alakulunk. :)
Nézem ugye a Csodálatos kutyadokit és sokszor van, hogy Cesar elviszi korival futtatni a kutyákat. Na most ma én is rászántam magam, előkaptam a korit a garázsból és egyenként irány a környékre. Maya mint akinek szánhúzó vér folyna az ereiben úgy húzott (pont mint amikor a bicajon vagyok) és olyan könnyedén száguldottunk végig az utcákban. Nagyon élveztem és szerintem ő is. Utána vittem Biggiet aki ugyanúgy mint a bicajnál mellettem koslatott és inkább szimatolt volna minthogy futott volna előttem :D De ez most nem erről szólt szóval ügetve bár de haladtunk az úton ;)
Na és egy off: tegnap sétáltattam Zazit (Zazi amolyan pótkutya. Gazdája megkért még nyáron, hogy ha vállalom akkor dél és 3 között menjek hozzájuk és vigyem le Zazit sétálni egy olyan 20 percet, pisi kaki és ennyi. Panel kutya és napközben nincs otthon a gazdi ezért is kell neki a segitség. Aki eddig sétáltatta kislány az már nem tud jönni én pedig örömmel ellátom ezt a feladatot. Mostanában mivel suli idő van mikor végeztem az iskolában hazafele jövet ugrok fel, mert pont útba esik és onnan jövök haza) Szóval tegnap levittem sétálni és hirtelen egy kislány hangját hallom aki eszméletlen hangerővel kiabált. Nem nagyon értettem de nem is foglalkoztam vele mig oda nem ért mellénk. Egy kislány volt egy kis fekete spániellel."Sziszi,ne húzz,lassits,mellém gyere,Sziszi, idefigyelj!"A pórázt két kézzel fogta a mellkasánál és úgy próbálta meg irányitani a kutyát. Elkapott a röhögőgörcs és a szánalom is... Sziszi drága meglátta Zazit és a következő történt. A kislány lehajolt hozzá és a fejét forgatta a kutyusnak, hogy "Sziszi,nem oda nézel, ide nézz,Sziszi, rám figyelj!"..... Nem kell mondanom se, hogy a kutya le se sz*rta a lányt aki felettébb különös módszerét találta ki a kutyanevelésnek....Gondolkodtam, hogy odamegyek kicsit beszélgetni vele de letettem róla.Nagyon elszánt tekintete volt. Sajnáltam szegény kutyát de a leányt is... furcsa incidens az ilyen....

By: Vakkancs

(Kedvenc képem. Az a comb ♥ )

Verseny képek

Köszönet a képekért Kádár Nórának :)

XII.Top Mancs kupa

Kora reggel keltünk ma és mentünk Budaörsre. Végre-végre már eljött a nap már nagyon menni akartam. Odaértünk, deres fübe császkáltunk jól be is ázott a cipőm (meg is fáztam de nem komolyabban) Kicsit lassú volt a szervezés, sokat kellett várni a futamok között. A pályák nekem nagyon tetszettek, tipikusan olyan pályák amik technikásak de futósak is voltak! Csajokra rendkivül büszke voltam bár a végeredménynél kicsit többre vágytam...lankadt a figyelmük és noszogatni kellett őket :( Nem tudom miért és hogy mit csináljak velük, hogy máskor ne legyen ilyen...edzésen,bemutatókon,itthon repkednek,figyelnek mindent csinálnak de versenyen valami mindig más....na de mindegy is nem sietünk sehova meg fáradt is voltam szóval no komment rájuk :))) Az agility pályával kezdtünk, Biggie nagyon kis ügyeske volt. A hintánál későn szóltam neki ezért lerepült róla igy becsúszott egy 5 pontos hiba és a 9. hely de nem is baj szép volt! :) Mayácska totyogott kicsit és a zónákra "haragudtam". Mindenütt gyönyörü és gyors most viszont mintha sose csináltuk volna :O A szlalomba pedig szegénykém egész nap csúszkált és esett ide-oda, mert vizes volt a fü. Ezután jött a szlalom verseny ahol Mayát neveztem, ügggyiiiiiii volt de mint emlitettem is nagy bukdácsolás közepette teljesitettük. Az open jumping követte ami fantörpikus volt (L) Forgós ami Mayának nagyon bejön, Biggienek meg voltak futós részek. Már sokat nem reméltem mivel lefáradtunk. Biggie nagyon szépen kezdett, egész végig figyelt és futott viszont a végén sajnos egy olyan akadályt is megugrott amit nem kellett volna de én rontottam úgyhogy nem nagyon agonizáltam ezen. Maya pedig......(L)...... Gyors,pontos és annyira jó ideje lett!!! 3. helyezettek lettünk és erre vagyok eddig a legbüszkébb az eddigi versenyek után.

Vegyes érzelmek

Vegyes érzelmeim vannak manapság. Először is kezdem a jóval, hogy legyen erőm leirni amit szeretnék. Szóval csajokkal klikkerezek serényen, nagyon lelkesek (mint mindig ;-) ) Már klikk hangra felkapják a fejüket és rohannak felém csóválva várva a jutalmat de még nincs merszem elkezdeni velük trükköket tanitgatni. Na meg nem is nagyon tudom hogy kezdjek neki sóval várom az ötleteket ti hogy álltatok neki, mit csináltatok először stb. Viszont klikker nélkül megtanitottam Mayának, hogy hátrálva bejöjjön a két lábam közé. (szemben áll előttem majd hátat fordit és betolat alám de Mayácska ezt továbbfejlesztette saját módszerrel miszerint ő két lábon végzi el ami nagyon tetszik szóval nem fogom lekényszeríteni 4 lábra :D ) Biggie még tanulgatja, feldolgozza a dolgokat de szerintem hamarosan neki is lefog esni :D

Ezek mellett pedig gyakorlunk a holnapi megmérettetésre. Izgatott vagyok már nagyon mennék! A startlistán Mayával és Biggievel is a második helyről fogunk indulni ami tök jó mivel szeretek az első között futni. Remélem olyan idő lesz mint ma.

Na és jöjjön a már mindenki által ismert devecseri „piros” kutyák. Egyszerüen ha rájuk gondolok elfog a sírógörcs. Rettenet milyen katasztrófa van náluk és miken mehetnek keresztül. De legjobban a láncra vert kutyákat sajnálom. Esélyük se volt a túlélésre. Már magában is felháboritó, hogy lehet egy társunkat láncra verni. A képeket elnézve, a videókat látva és a történeteket hallva kiráz a hideg és sietnék menteni de.....én nem birnám csinálni az tuti....micsoda kitartás kell oda, hogy ne bőgd el magad és tudd csinálni amit kell. Hihetetlen és meghajlok a mentésben résztvevők előtt! Csapattársaim irták a fórumra ha valaki teheti menjen ki és segitsen pár aprósággal ami az ottaniaknak sokat jelent:
"Ha siófok fele jártok hétvégén:
Szombat-vasárnap kis csapatunk(Siófoki Állatvédő Egyesület) kint lesz a tojásfesztiválon. A devecseri „piros” kutyák megsegítésére gyűjtünk a veszprémi állatmenhelynek. Amit nagyon szívesen fogadnánk:
- használt, fölösleges rongyok (ne műszálas), régi ágyneműhuzat, törölköző
- kutyakonzerv (nem bírnak a lúggal roncsolt torokkal mást megenni)
- neogranormon kenőcs, sebkenőcsök
- pénz ...
A fesztiválra a menhelyes standra várunk Titeket és nagyon köszönjük."

Elképesztő

Felkavaró sorokat olvastam az imént a netboard.hu fórumán és muszáj megosztanom:

"Ma, 10:20:24
Tudom, hogy hosszú, de tanulságos lesz végigolvasni...

Az ember nem lehet eléggé óvatos.... avagy egy vizsla kálváriája

Volt egyszer valaki, akiről azt hiszem nyugodtan állíthatom, hogy több éve várt pont erre a kutyára.
Aki aztán megszületett, hozzám került, cseperedett, okosodott, levizsgázott, és átesett minden egyes orvosi mizérián, hogy ténylegesen oda kerüljön, ahol őt már nagyon várják.
Hosszas szervezkedés, telefonálás, állatorvoshoz járás előzte meg azt a napot, amiről írni szeretnék, mert úgy gondolom jó, ha mindenki tudja azt, amit mi (nagyon sokan, akiknek nem győzök elég hálásnak lenni, valamint én) megtanultunk.
Talán az Angliába való kutya kiutaztatás nehézségeiről nem kell beszámolnom, de hátha van olyan, aki ezzel nem volt tisztában. Az Egyesült Királyságba való beutazásnak kutyaszemmel nem kevés nehézsége van. Kezdve talán a legjelentősebbel, ami egy egyszerű vérvétel utáni drága vérteszt, amivel a veszettség elleni ellenanyag szintjét mérik a vérben. Amennyiben ez megfelelő, 6 hónap múlva a kutya utazhat, de csak miután aprólékosan minden bele lett vezetve az útlevelébe (bolha és kullancs elleni kezelés anyaga, pontos dátuma - óra, perc is!!-, féreghajtás ugyanezen adatai, valamint persze az összes oltás, egyéb egészségügyi ellenőrzés. Természetesen törzskönyves kutya esetében az export tkv kiváltása sem két fillér, és nem két perc. Tehát van vele munka, idő és pénz.
Mindezeket elintéztem a kutyának én is, majd eljött a nagy nap, mikor is a kutya egy új élet felé hajókázott volna egy olyan emberhez, aki évek óta erre a kutyára, erre a vérvonalra vágyott.
Időközben ugyan kiderült, hogy nem konkrétan hozzá, hanem egy nagyon kedves barátjához fog menni a kutya (a tulajdonjog maradt volna), aki több éve tenyészt más fajtát, de nagyon szeretne egy drótos vizslát. Ezzel a hölggyel is volt szerencsém megismerkedni, mikor kint jártam náluk, (kutyával is) kedvesnek, egyenesnek ismertem meg.

Próbáltuk hát így hárman megszervezni a kutya kiutazását, minél költséghatékonyabban és minél inkább kutyabarátibban.
El is érkezett a megoldás, a kettes számú hölgy lánya és annak párja Magyarországon jártak, így autóval majd azután komppal el is tudták volna vinni a kutyát.
Így is történt. A kutyát a megbeszélt helyen és napon (sajnos önhibámon kívül késni voltam kénytelen) átadtam nekik.
Elmondtam mi micsoda, melyik papír mire kell, a kutya beszállt az autóba. Tény és való, hogy szép autó, szépen megcsinált hely a kutyának, de valami miatt már akkor maradt bennem egy tüske. Ezt azonban betudtam annak, hogy rosszul érzem magam amiatt, hogy meg kell válnom egy végtelenül kedves, szeleburdi, csupa szeretet kutyától, ami valljuk be, mindenkinek nehezére esne.

Elmentek hát, én is hazamentem.

Másnap este csörög a telefonom, hogy baj van, mert a kutyát Dunkerque-ben (FR) a Dover-be (UK) induló kompra nem engedik fel, mert nincsenek rendben a papírjai.
Persze a vérnyomásom rögtön az egekben volt, de nem értettem, mi a gond. Ígérték intézkednek, visszahívnak.
Időközben én is elkezdtem szervezkedni, majd több emberrel való egyeztetés után kaptam egy telefonszámot és egy nevet, egy osztrák hölgyét, aki kapcsolatban van ezzel a határral, több kutyát vitt már át, talán tud velük beszélni, vagy egyáltalán kideríteni, mi a gond.

Megadtam a hölgy elérhetőségét, majd órákig nem történt semmi.
Majd jött a telefon, hogy senki nem áll velük szóba angolul odakint, ők nem beszélnek más nyelvet, de valami át volt húzva az útlevélben, és ez nem tetszett a franciáknak.
Az agyam elkezdett dolgozni, próbáltam visszaemlékezni, hogy vajon mi a ménkő lett abban áthúzva és miért, de nem találtam rá választ.
Ezek után email-ek sorozata következett a két hölggyel. Mint kiderült, a kettes számú hölgy lányának feltétlenül haza kellett érnie az utolsó komppal, mert be kellett mennie a kórházba.
Kérdeztem tőlük, hogy sikerült-e felhívni az osztrák hölgyet, mire a válasz nem volt, a miértre a mai napig nem tudtak választ adni.

Majd megint csörög a telefon, közölték, hogy ők márpedig felszállnak a kompra, de a kutyát otthagyják. Kétségbeesett kérdésemre, hogy mégis HOL???, a válasz az volt, hogy a helyi rendőrségen. Semmit nem értettem már az egészből, de az utolsó információ alapján a kutya valamelyik francia rendőrségen van. Bíztam benne, hogy legalább helyben, vagyis Dunkerque-ben, megadták a telefonszámot és a címet a rendőrséghez.
Kérdésemre, hogy hogy merik a kutyát otthagyni, kurta volt a válasz: nincs más választásuk (a lánynak esetleg, és a fiatalembernek aki vele volt???) .
Persze felmerült a gondolat (de úgy tűnt, hogy csak bennem), hogy akkor a két hölgy közül valaki menjen el a kutyáért, tisztázzuk a helyzetet, és legyen a kutya biztonságban, de teljesen süket fülekre találtam. Mintha ez csak számomra volna egyértelmű, főleg, mivel az ő kutyájukról van szó, akire olyan régen várnak már.
Nem szeretném kifejteni, hogy ekkor mit éreztem, vagy mit gondoltam, mert az nyomdafestéket nem tűrne, és nem is kívánom senkinek sem ezt az érzést.

Nyomozások sorozata kezdődött még aznap este, majd másnap egész nap. Egy kedves magyar hölgy, aki kint él Franciaországban felajánlotta, hogy segít nekünk, mert persze nem kevés nyelvi akadályba ütköztünk...
Az egész napját telefonálással töltötte, aminek eredménye a következő lett:

Felhívta a helyi rendőrséget, azt a számot, amit kaptam, ahova állítólag a kutyát bevitték. Ők nem tudtak semmiféle kutyáról, sem olyanról, akit találtak volna, sem olyanról, akit lefoglaltak volna, olyanról meg főleg nem, akit bevittek volna hozzájuk. Ellenben hívjuk fel a menhelyeket. Az összes helyi menhellyel kapcsolatba léptünk, akiket az interneten találtunk, vagy akik helyiek, vagy akiket a másik ajánlott. Semmi sem vezetett eredményre, senki nem tudott a kutyáról semmit. Megpróbáltuk felvenni a kapcsolatot a határral, ők viszont nem adtak ki információt a kompjárat pontos adatai nélkül. Ezen adatokat elkérve már tudtunk volna lépni, de időközben jött még egy tipp egy menhelyre egy másik hivatalos szervtől. Felhívtuk hát őket. VÉGRE MEGVOLT A KUTYA!!!
Gyors chip szám ellenőrzés, fajta ellenőrzés (bár kérdés, hogy egy francia menhely látott-e már valaha drótszőrű magyar vizslát, de) minden stimmelt.
Kezdődött a szervezkedésem, állatorvossal való egyeztetések sora.

Közben jött az információ, hogy a kettes számú hölgy lánya, aki "kintfelejtette" a kutyát, hazaérkezett. Persze rengeteg kérdésem lett volna felé, de jött az újabb pofon, miszerint a kutya papírjai nála vannak. Innentől kezdve az egész történet iszonyatosan bűzleni kezdett.

A menhellyel való egyeztetés közben, persze a legelső felsóhajtás után (ami reakció volt az "a kutya rendben van, nincs semmi baja" mondat hallatán), egyből az a kérdés fogalmazódott meg bennem: Hogy került a menhelyre a kutya?!
Olyan választ kaptam, amit először azt hittem rosszul olvasok, aztán amitől azt hittem menten rosszul leszek: a kutya ki volt kötve egy fához nem messze a kikötőtől, és mellé volt téve egy tál víz.
Azt hiszem nem túlzok, ha azt mondom, ordítani tudtam volna, és rögtön lezajlott előttem az a hál' istennek meg nem történt eset, amiben a kutya elrágja a pórázt, vagy kibújik a nyakörvből és rögtön valamelyik kamion alatt végzi a közeli, lekerítetlen autópályán.

Megírtam a szóban forgó hölgyeknek, akiknek a "hű és há"-n, illetve az "így sajnálom, úgy sajnálom"-on kívül nem sok hozzáfűznivalójuk volt a történethez.
Aztán máris napvilágot látott egy másik verzió, miszerint a leányzó esküszik, hogy egy rendőr kezébe nyomta a kutyát. Tehát már nem rendőrségről, hanem egy azaz 1 db rendőrről beszélünk.
Gyakorlatilag ekkor esett le: ezek engem ennyire hülyének néznek (már bocsánat)?? Franciaországról beszélünk. Hadd ne higgyem már el azt, hogy egy francia rendőr fogta, és kikötötte egy fához a kutyát.

Mindent eldobva indultunk a kutyáért rögvest, az 1600 km-re fekvő, Franciaország legészakibb csücskében elterülő városba, Dunkerque-be.
A kalandos utazásról nem most számolnék be, de végre megérkeztünk, és a menhelyen egy zavarodott kutyát találtunk, aki viszont a mi hangunkra egyből majd' kibújt a bőréből, látszott rajta a megkönnyebbülés, de ugyanakkor a zavarodottság is.

Kevés papírmunka, jegyzőkönyv (!!!) felvétel, aláírások, és máris indulhattunk haza, Magyarországra a kutyával. A kutya szempontjából happy end lett a történtet vége, de én elhatároztam, hogy ezzel még koránt sincs vége a történetnek, mert ezt SENKI nem teheti meg egyetlen egy kutyával sem. Akármilyen kutyáról is legyen szó.

Költői kérdéseim a következőek:
-Ketten voltak. Egynek haza kellett érni. Abból miért lesz rögtön kettő, akinek mindenáron haza kell érni??? Szó szerint mindenáron, hiszen egy ártatlan élőlény életéről beszélünk. Hogy merészelték otthagyni??? Kikötni egy fához??? A sajátjaikkal is ezt tennék???
-Miért nem hívták fel az osztrák hölgyet, aki tudott volna segíteni???
-Egyáltalán miért ezt találták az egyetlen megoldásnak???
-Engem addig is és azóta meg főleg e-mailekkel bombáznak. Komolyan gondolják, hogy ezek után én szeretném nekik odaadni ezt a kutyát???

Ezekre a kérdésekre soha sem fogok választ kapni, de igazából 3 nap idegeskedés, sírás, szervezkedés, és 3200 kilométernyi út és költségei után már megmondom őszintén, nem is érdekel...
Ezúton viszont ugyanakkor szeretném megköszönni mindazok segítségét, akik végig mellettem voltak, akik bármivel hozzájárultak ahhoz, hogy a kutya épségben hazakerüljön, és én pedig ne verjem a fejemet a falba, hogy hogy lehettem ennyire naív kis hülye.

Ma hajnalban értünk haza."

Időjárás

Napi szinten klikkerezek csajokkal. Még csak klikk-juti szinten vagyunk nem sietünk sehova. A lelkesedésből nincs hiány. Majd ma letesztelem őket, hogy maga a klikk hang mit vált ki belőlük. Kimegyek majd kertbe és egyszer csak klikk. Ha rám néznek és jönnek nagy csóvával akkor sikerült megértetni velük, hogy a klikk a kaját jelenti. :)

Az időjárás viszont lelomboz mindenkit. Álmositó és vacogós amit nem szeretünk....bár ki szeret fázni? Csajok vacognak nekem meg nincs kedvem kimenni ilyenkor de nem hanyagolhatom őket úgy hogy fél ruhásszekrényt magamra öltöm és már itt se vagyok. De majd ha ezt túléljük és jön a tél a csajok is jönnek be hozzám a melegre. Minden évben téli szünet első napján jól megfürdetjük őket és onnantól kezdve benti kutyákká válnak és addig lesznek a szobatársaim amig jó idő nem lesz. (Különben furcsa mivel csak télen akarnak bejönni a házba. Nyáron vagy akármikor máskor 5-10 perc után már kéredzkednek ki az udvarra. Végül is ez jó, mert tudják, hogy nincs ki be mászkálás csak mikor bent alvásos idő van :D )
Szombaton verseny...már nagyon várom! Sőt...eszméletlenül várom mivel rég voltam már! Sajnos a csapatból én leszek az egyedüli képviselő de ez nem fog levenni a teljesitményből (remélem) mivel szüleim ott lesznek és támogatnak...mint mindig :) Remélem az idő is kedvezni fog és nem lesz esőben gazdag napunk...Nem szeretnék sárban szaladgálni mint a pünkösdi versenyen bár a verseny hevében ez nem tünik fel csak lehetnek kellemetlenségek emiatt. Lábhúzódás,esés,megfázás ilyesmi. Most néztem az előrejelzést és elvileg "derült idő várható" szóval maradjon is ez igy és minden oké lesz.

Kételyek

Tegnap megkaptuk a klikkerünket viszont van pár kérdés a fejemben. Például mikor tudom, hogy a csajok megértették?? Tudják, hogy mi ez a hang és vajon figyelnek e rá?? Ma klikk és tömöm a kaját volt meg ül-fekszik-körbe de nem tudom hova tenni a dolgot. Valakinek valami ötlete???
Voltunk edzésen ma IS...végre mindkét nap tudtunk menni és teljes mértékben megvagyok elégedve a kutyákkal. Tepernek,figyelnek szóval reménykedünk, hogy jövőhéten a Top Mancson is ezt a teljesitményt fogjuk nyújtani :) Tessék szurkolni nekünk :D